Vietnám...

Ha már ez lett a cím: jelenleg a vietnámiak nagyon is divatosan öltözködnek, nem sok eltérést találni az európaihoz képest, talán csak még több vietnámi kedveli a hatalmas DG feliratos cuccokat (csakis eredetit ofkorz), lényeg hogy messziről világítson. De ugyanúgy vannak nagyon izlésesen is felöltözöttek (bár szerintem régebben Mon is nagyobb divat volt villogtatni a márkajelzést - minnél csóringerebb vki annál jobban) - szóval ruházkodásban nincs nagy különbség.

Külön ruhakultúra azonban a motorozás, leginkább lányoknak - mindez következik a szmogból és abból hogy itt a fehér bőr számít szépnek - amit nálunk hipónak mondanánk, az itt zat dep (nagyon szép). Így a motoros csajok jó része úgy néz ki mint vmi ázsiai motoros zorró. Maszk a szmog miatt, speckó ing ami takarja a nyakat, hosszított ujjal, ami eltakarja a kézfejet is, sapka/kalap, erre még egy napszemüveg. Itt nem kell nagyon utánnajárni a bankrablószerkónak, sőt meg sem lepődnek a bankban ha a motorrol bepattansz egy ilyen gengszterjelmezben - csak fegyvert nehéz szerezni, itt még engedéllyel sem kaphatsz (illetve érdemes felmenni a hegyekbe ha valakinek ilyen ambíciói vannak, ott még maradtak mordályok a dicső időkből).

Idősebb nénik között soknak van teljesen fekete fogsora - eleinte azt hittem hogy a helyi étkezési szokások, biztos rágtak vmi gyógynövényt/bódító cuccot. Rágtak, de nem az előbbit, hanem szenet (valamivel keverve). Ugyanis a régi divat szerint a szép nőnek fekete a fogsora - ez ma már hálistennek nem posh, de még sokszor látni öreg vidéki néniket, akik még a régi divat szerint hordják a fogukat.

Ba dat dep (A kép arra is jó példa hogyan integrálja a vietnámi nyelv a nyugati jövevény-szavakat: autósbolt - ó tó)

És íme egy versike amit nyelvórán vettünk, ami a gyönyörű lány tíz ismertetőjegyét gyűjti össze (vietnámiból angolra, angolról magyarra - valószínűleg eredetileg valami egészen másról szólt..):

A haja mint a csirkefarok (=copf)

Sármosan és fűszeresen beszél

Arcán lyuk mint egy érme

Fekete a foga mint a szén

Szép ruha és szép nyaklánc

Lapos kalap (tradicionális vietnámi kalap, ami inkább tányér mintsem a fenti gúla)

Bölcs jellem jó hozzáállással

Aranyos arc

Még egyedül

Magányos szemekkel

Kb ennyi...

Férfiaknál, hirtelen csak két különbséget tudok felidézni, illetve mégegy, nagy divat még a fehér zokni az öltönyhöz és ez még fiatal europanizáltabb üzletembereknél is előfordul.

A másik - inkább munkásrétegre jellemző, a bazi nagy köröm. Amennyire utánnaolvastam (rendkívül izgi téma), a régi időkből jön ez is, anno a felsőbb réteg mutatta meg ezzel a világnak hogy ők nem holmi kétkezi munkások, merhogy azzal nem lehet. Ergo most leginkább azok hordják akik pedig dehogynem, azaz fizikai munkások. Sok időm lenne és támogatna vmelyik amerikai egyetem, szívesen végeznék kutatást a hosszú köröm és vietnámi munka hatékonyságának összefüggéseiről (Esetleg valaki amerikai egyetemről?). Rendszerint csak a kisujjukon hagyják meg, kivéve a körömfronton külön kasztot képező sofőröket. Mivel hosszú körömmel vezetni lehet, a sofőrök előszeretettel hagyják meg minden ujjukon a körmöt. Szép példányokat láthatunk a taxis körökben.

Egy nagyon arisztokrata kéz

Másik hasonlóan sármos divat, a szemölcsből kinőtt szőr meghagyása. Ez állítólag abból fakad, hogy a vietnámiak nagyrészt csupaszok (ez a képen is lászik) - ergo nagy becsben tartja ha férfiassága jeleként, vmi nagyobb szőr jelenik meg arcán. Ezt sokszor izlésesen, 10-15 centisre is meg tudják növeszteni - zat dep! Ez kicsit nehéz fotótéma, egyelőre adós maradok vele. Összegezve, hipózott európai csubakkák előnyben!

Na újra itt - most csak egy villámsztorival, mert amire beengedett a blog.hu-ba a nki sávszél, addigra mennem is kell, vár az éjszaka -yeah.

Szinte minden reggel a házzal szemben lévő kis kávézóban reggelizem, szokásos menü, tojásrántotta, kávé, narancsdzsúz (ez de kemény szó) -hájmoujcsinért (kb 300 ft), villával és kanállal (ezt mér adják?!). Rendszerint vietnamnewst vagy a nyelvkönyvemet olvasgatom mellé. Sok kis aranyos kiszolgáló van, kb egy hete az egyik el is kérte a nyelvkönyvemet hogy belelapozzon - eltűnt vele, aztán reggeli végén vissza.

Inmédiász, nyelvkönnyvel és alap vietnámival kell csajozni. Ez mindig nagyon fellelkesíti a kiszolgálókat, saját - nem reprezentatív, csak jócsajokra kiterjedő - statisztikám szerint kb a lányok 25-30% ilyenkor felajánlja, hogy ő szívesen tanít téged vietnámira. 

Ma este unalmamban megint belelapozok a könyvembe az első oldalon bejegyzés, 2 mondat: có gia dinh chua? és Có ngoui yeu chua?. Azaz kb (bár tudnék már vietnámiul..), van már feleséged? van már barátnőd?

mondom, nyelvkönyvvel kell csajozni.. Egyébként most esett le hogy mér nézett kicsit furcsán az elmúlt napokban. Holnaptól jól zavarban leszek kávét kérni...:) csak persze kukkot nem beszél angolul én meg csak vakogok hogy van van (igen) amikor kérdezget, az égés mindig az mondani hogy kom hiu (nem értem).

most ennyi, ígérem lesz még vér s veríték, csajok és hochiminh.

Ma megtudtam mér érdemes Vietnamba jönni a magyar turistnak - mármint a kutyahúson kívül. Egyik Vietnámban élő kissebbségnél állítólag továbbra is él a szokás, miszerint ha szimpatikus vagy, a háziúr estére melléd adja a lányát, vagy ha még szimpatikusabb (vagy pont fordítva) akkor esetleg a feleségét.

Mára ezzel a minden bizonnyal sokkoló (ugyem most sokkolva vagytok?!) hírrel be is fejezem - sajna eddig is csak esténként volt időm írogatni, de a múlt és a következő héten erre sincs/lesz/volt időm..

De, hogy mégse fejezzem be + érdeklődést csigázzak, holnap látogatunk tradicionális törzset - nem, ők nem az ágyosztó törzs. Róluk egyelőre csak kajás sztorim van (tessék elkezdeni borzongani).

Még talán a nuoc mám-ról sem írtam, először erről: ez a nagyon népszerű hal szósz, amit a hal több hónapos erjesztésével kapnak - sokaknak nagyon büdös (szerintem nem vészes, egy francia camambert-el még csak nem is említhető egy súlycsoportban), és használják ételízesítőnek (főzésnél), illetve szószként (pff, tehát ételízesítőnek..). Nnna, lényegre térve a helyiek nem halból készítik, hanem kajamaradékból - legalábbis a húsokból amik megmaradnak.. Bele a fazékba, só meg pár hónap, meg helyi párás klíma és kész a helyi nuoc mám dilisösz. Kiváncsi leszek a többiek fejére a kajánál.

Jah, azóta sikerült legalább karaoke hotelbe fényképezőgépet vinnem - majd erről is lesz vmi. eccer.. és eccer teljesül nagy vágyam és befejezem a vietnámi háborús postot - na az büntető lesz..

Tradicionális vietnámi család, közös éjszaka előtt

..de a képpel szemben a hír tényleg valósnak tűnik - legalábbis két forrásból jött, és ebből az egyik biztosan nem viccelt (uis nincs humora).

és végül a rosz hír: Vietnámban több mint 70 kissebbség él - és a lány nem emlékezett az ágymegosztós kissebbségre (én meg gátlásos srác voltam ahhoz hogy túlzottan erőltessem a memóriáját) - tehát csak etnofil utazók fogják megtalálni őket, I love beer and sex pólós túristák jobb ha a saigoni éjszakánál maradnak (az sem rossz!).

Egy post a saigoni éjszakai életről - sajnos fotó nincs, majd eccer pótolom - talán holnap veszek vmi szuperfényképezős mobilt, és akkor nem kell mindig siránkoznom, hogy de jó lett volna ha itt van a fényképezőgép. Bulizni meg amúgy sem vittem magammal fényképezőgépet, első este Saigonban még igen, aztán még az esti vacsoráról kitántorogva, ahol a tulaj döntötte belénk a hűtött vodkát, sikerült kiejtenem a zsebemből a kis olympost, ami azon mód meg is halt..

Éjszakai élet központja az Saigon Vietnámban - ez egyre inkább így van, a helyi erők szerint az elmúlt hetekben még sokkal inkább beindultak a buli helyek és most már könnyedén elbulizol 4-5ig is (ami itt nagy szó).

Ami engem meglepett az a szigorú asztal rendszer és a biztonsági őrök hada. Ha belépsz egy vietnámi diszkóba, odavezetnek egy bárszékes asztalhoz és akkor ott a helyed el ne menj. Vicces volt, ahogy az egyik helyen, mivel már nagyon "éreztük a zenét", gondoltam menjünk közelebb a dj pulthoz, ott még táncikálnak is emberek, ital felvesz, elindul - jött is velünk a fél személyzet. Teljesen megvoltak döbbenve hogy mi mit akarunk, mér akarjuk elhagyni a szent asztalt. Kézzel lábbal hadonászás után, hogy mi csak a zenéhez akarunk közelebb jutni, a pincérek főnöke rábólintott - ok, hagyjátok, hülye európaiak..:) Ez annak is köszönhető persze hogy sok helyen egy asztal, egy pincér dívik, és csak a buli végén fizetsz. A pincér pedig lesi kívánságodat (és a biztonsági őr is), volt olyan hely ahol egyszer nem sikerült magamnak meggyújtani a cigimet, mert vki mindig ott termett amire kihalásztam az öngyújtót a zsebemből, pincér vagy biztonságiőr - ez számomra inkább zavarbaejtő, kínos volt, mintsem jó.

Vung Taoban (tengerparti üdülőváros délen) mentünk be egy diszkóba, ahol sikerült olyan kőkeménynek lenni, hogy mi voltunk az utolsók záráskor - hajnali fél egykor, merthogy akkor zene lehúz számla kihoz. Na itt teljesen úgy éreztem magam mint egy díszfelvonuláson, kb 20-25 biztonsági őr állt sorfalat a kijáratnál várva kegyes távozásunk.. Vietnámban amúgy is minden biztonsági őr (legyen az portás, motorparkolóőr, vagy igazi biztonsági őr) úgy néz ki mintha a hadsereghez, vagy a rendőrséghez tartozna - mármint az egyenruha miatt amit rájuk aggatnak.

Sok klubb/diszkó tele van szórakoztatólányokkal és prostikkal. Ahol ezzel leginkább szembesültem, az a Palace Hotel diszkója (Saigon) - könnyen megtalálható, a belvárosban, a Sheratontól egy saroknyira (de nem ajánlom..). Harmadik napi itt tartózkodásunkkor odamentünk szülinapot ünnepelni - szépen eláztatni magunkat. Az egyik öregebb nagytudású berendelte nekünk a szórakoztató lányokat - megis jelent v 6 csaj miniszoknyás bugyikék uniformisban és megkezdődött a szórakoztatás. Ezt én leginkább folyamatos basztatásként éltem meg, és hiába kezdtem lerészegedni, nem igényeltem hogy egy fizetett (ráadásul annyira nem is szép:)csaj folyamatosan a számba nyomogasson szőlőt, meg töltse a poharamat, meg tegyen úgy, hogy most aztán nagyon táncolni akar nagyon jól érzi magát. El is kezdtem másfelé nézelődni kevésbé kényszeredett társaság után, a szomszédos asztalnál négy csajszi álldogált, iszogatott, rámosolyogtam a közelebb állóra, nagyon melegen visszamosolyog - szuper. Megkérdeztem meghívhatom-e egy italra - persze. Mosolyog, majd megkérdezi -"do we go?". Ööö, mi? Tényleg nem értettem elsőre a szitut, hangos is volt a zene, gondoltam csak nem értettem, visszakérdezek hogy és te mivel foglalkozol? Válasz: "making love". Pufff.:) Szóval szerintem a hely mintegy fele hivatásosokból állt. Az estére itt a koronát az a kb 80 ezer ft-os számla tette fel, amit sikerült elénk rakni (5-en indítottuk a bulit, de csak hárman maradtunk és nagyrészt csak hárman fogyasztottunk), ez azon felül volt hogy már kifizettük a szórakoztatócsajszikat (akiknek mondjuk kemény 20.000 dongot kellett adni, ez kb 230 ft), tehát elvileg nem az volt a borsós ár.

Hogy lehúztak-e minket, na az másnap lett teljesen nyilvánvaló (addig felmerült bennem hogy esetleg tényleg annyi üveg whiskeyt nyomtunk le:), amikor is üldögélünk este az Allez Bo bárban (ez van talán legtovább nyitva egyébként Saigonban) és hívnak telefonon, hogy a hotelből vannak és mi hol vagyunk. Elsőre (én hülye) persze egyből a sötét diktatúra kép ugrott be, hogy biztos a mi szállodánkból keres a rendőrség (pedig aztán tényleg nem követtem el semmit) - és félig kijózanodva meg is mondtam a helyet, de aztán rákérdeztem hogy honnan is hívnak - hát a Palace Hotelből (valószínüleg az ünnepeltnek sikerült megadnia a számomat mint angolul beszélőnek, merthogy én nem adtam meg az biztos), és maradjunk ahol vagyunk. Közöltem vele, hogy most már hagyjanak békén, majd leraktam. A bárból is továbbmentünk ahol éppen tanyáztunk, negyed óra múlva újabb hívás - hogy most hol vagyunk mert az Allez Bo-ban már nem... Utánunk küldtek valakit (gondolom egy xe-om, motortaxist), hogy cipeljen minket vissza a Palace Hotelbe!:) Úgyhogy valószínüleg mi reprezentáltuk előző este a hét hülyéit. A negyedik hívásukra átadtam egy bárpultos lánynak a telefont aki vietnámiul elküldte őket melegebb éghajlatra - ami hatásosnak bizonyult mert ezután már nem kaptam hívást. A Palace Hotelbe sem mentünk azóta..

A fenti persze a rossz példa, van nagyon sok jó hely is Saigonban. Ilyen pl a Q-bar, ahol élő zenés esték is vannak, amikor ott voltam egy komoly brazil csapat tartott jazz estét, vagy pl. a Lush, a most talán legfelkapottabb diszkó. Itt nincs a hülye asztalrendszer, viszont tömve van. A zene az európában ugyanúgy elmenne, sőt szerintem bp-n is ritka az a hely ahol ehhez hasonló középutas (egyszerre populáris, és élvezhető) elektronikus zenét játszanak - már akinek ez persze bejön.

Árak azok általában a túrista helyeken az olcsó(bb) pesti helyek áraihoz hasonlítanak, a koktélok olyan 60-80 ezer dong (700-900 ft), sör talán 30.000 átlagban.

Néhány szó Hanoiról. A Hanoi éjszakai élet. Ennyi. De kb tényleg, itt álítólag egy-két éve történt egy nagy balhé a Century Club-ban, valami heroinos srác túllőtte magát (azok mióta mennek ilyen helyekre bulizni? - de mindegy, ezt hallottam) vagy hasonló - de mindenesetre azóta helyi rendelet született arról, hogy minden helynek éjfél előtt be kell zárnia.. És ha ez nem lenne elég a helyek megöléséhez, a rendőrség is előszeretettel zárja be a helyeket - a Lonely Planet által említett helyek egyike sem létezik már (kivéve a Funky Monkey-t az viszont egy pici bár). Amikor második hetemet töltöttem Hanoiban és kínomban egyedül mentem el bulizni, sikerült is találkoznom az Apocalyps Now nevű hely - hűlt helyén, más Lonely Planet által megvezetett túristákkal. Na jó azért persze van egy-két hely, mint pl a "17" bar, ahol hihetetlenül profi helyi zenekar nyomja a kért számokat - egészen 1130ig.. De itt Hanoiban a rendőrség amúgyis nyomasztóan szem előtt van. Lásd pl Hoam Kiem Lake (ez a város központja), ahol esténként végigmennek a platós kisbuszukkal (arra pakolják a tilosban levő motorokat), és hangosbemondón abajgatják a helyi fiatalokat - a hangnemből ítélve valami olyasmit, hogy "nincs itt semmi üldögélni való, húzzatok haza!"..

Tudom tök gáz ha nincs kép egy posthoz - úgyhogy benyomatok most egyet a hétvégéről:D (farigcsa blog must go on!). A képen egy aranyos család, ez mondjuk szerintem helyi szinten is rekorszámba megy, de az egyáltalán nem ritka hogy 3-4 ember ül egy motoron (mondjuk nem 100% mint a képen)..de remélem talán a hétvégén sikerül összehozni vmi bulis képet is - és akkor cserélek.

Recent frissítés..

Most jöttem meg a bulizásból - itt még csak fél egy, de már otthon vagyok (ez a hanoi éjszaka), viszont legalább ellőttem egy-két képet.

A kis családot viszont nem veszem le, olyan aranyosak voltak (én tekertem a bringán, mellém értek mosolyogtak - mutogattam hogy fotó? ők meg nagyon élvezték és vigyorogtak a fényképezőgépnek, meg nekem..), úgyhogy megérdemlik, hogy a magyeri emberek is lássák hogy milyen kis jó fejek..

Persze nem kell sokra számítani, de tessék:

A hanoi éjszaka meghatározó alakjai, a rendőrök.. Hátul a platón egy fadeszkán ül a hangosbemondó kezelője (hogy miért nem a fülkében foglal helyet, azt még nem tudom, talán ő a gyors reagálású közeg, ha eksön van könnyebben ugrik..). A kép persze olyan amilyen, motorról fényképeztem+ nem mertem vakuzni..:)

Club 17, lelkes securityival - pontosabban ő inkább motorőr vagy mi - érkezéskor kapsz tőle egy fényképes számmal ellátott kártyát - és ennek ellenében kapod vissza a motorodat a buli végén (ugye hogy úgy néznek ki mintha katonák lennének? Sokan tányérsapkát is hordanak, hogy még jobb legyen a hatás..). Érdekes, hogy míg Saigonban nagyjából elvárt hogy tippet adj a motorvigyázónak, addig Hanoiban egyáltalán nem várják el, sőt sokszor visszautasítják..

És egy szuperül sikerült kép belülről. A második fotózási kísérletemnél véletlenül rajta hagytam a vakut - lett is nagy "meglepetés" a személyzet körében - fotózni tilos! Ez szinte minden helyen így van. De a kedvetekért 007-es akciókba kezdtem..:). A képen jól nem látható a zenekar a szinpadon (sem a szórakozó emberek), itt meglepően profi énekesek játszák el a kért számokat. Ma amikor nem játszott az együttes, akkor pedig három alig ruhában táncos csajszi lépett fel (tudom, tudom mér nem erről van kép..:).

És végül de nem stb.. Bepostolom a mai társaságomat is..:) (sosincsenek csajok a blogon..). Már küldtem smst hogy akar-e kutyaevős botrányblogsztár lenni, úgyhogy ha majd nemleges választ kapok akkor leveszem.. A balra lévő lányról sajna nem egy szerencsés kép - ennél azért jobban néz ki.:) Amikor először láttam megkérdeztem, hogy vietnámi-e. Számomra teljesen európainak tűnt - de ez lehet hogy csak azért van, mert kezd megszokottá válni az ázsiai arc számomra..

Mára ennyi mese volt.. Ja köszönöm az Index szerkesztőnek (?), hogy ma is kitett - bár a blogot tényleg a barátaimnak indítottam, azért jól esik hogy másnak is gépelek. Azt nem lehetne-e-e, hogy dobtok egy mélt mielőtt kiraktok? :) átnézném legalább a helyesírást, meg gyorsan feltöltenék vmi szaftos durva fotót....

Na megvolt a félnapi világsztárságom, de látom ahogy lement az indexről a "kutyával etettek" reklám, a (jogosan!) felháborodott kommentek is elmaradtak.

Most tényleg nagy dilemmában vagyok, hogy lehetne ezt a sok embert megtartani, meg jól meggazdagodni, tegnap mégcsak farigcsa baromkodás a barátoknak, ma meg már botrány blog!! hátilyet..

Azt hiszem kutyaéttermekbe fogok járni, meg néha átnézek Thaiföldre, ott történnek a durva dolgok - a képeket meg fizetőssé teszem - ugye fizetnétek, ugye?

Csak hogy kerüljek ki megint az indexre?? Majd még utánnanézek, de azt hiszem vmiféle keresőoptimalizálásban kéne gondolkodni, minden címben benne lesz hogy kutya, pornó, buzi, gyerekmunka..

nagy kérdések ezek..

Ma este beszéltem egy vietnámi lánnyal, említettem neki a nagy "népszerűségemet" a kutyaevéssel, mondta hogy ő soha nem evett és soha nem is próbálná ki. Kérdeztem miért: mert a kínai horoszkóp szerint ő kutya, és a kutyaevés olyan lenne mintha magát enné meg.

Jah ez a kép eddig nem fért be sehova, de a kommentek nagy érdeklődést mutattak a szőrös seggű buzik után - ez azt hiszem még egy méltánytalanul elhanyagolt téma és végre valaki mást is érdekel.

Frank haverom a hétvégi chó (kutya) fesztiválon

Na ez rövid lesz:

Tegnap kerengtem a régi (v. francia) negyedben és betévedtem egy polóárusító butikba. Gondoltam körülnézek, bár nem sok reményt láttam rá hogy találok vmit, leginkább mert Vietnámot nem rám méretezték - az xl méret az elég ritka (46os cipőt is Magyarországról vagyok kénytelen importálni - a legviccesebb a Columbia pacskerom, amit még Bp-n vettem: Made in Vietnam :), de ezek persze a boltokban nem jelennek meg - ki kéne néznem valami cipőgyárba, de azok meg inkább délen vannak).

Lényeg a lényeg, nézegetem a polókat a kiscsaj nagyon aranyos, keresgél az L-esek között hátha elég hosszú az ujja - tök segítőkész, megakarom nézni az egyik összehajtott pólót - erre ráteszi a kezét "no no!", és zavartan mosolyog. Ó, ezt már eladtátok valakinek? -kérdeztem naívan, válasz zavart mosoly. Ok gondoltam biztos nem érti és eladták, nem csesztetem szegényt, válogatok tovább felpróbáltam egyet - a wcben, ez volt a próbafülke, megveszem, de persze a kiváncsiság nem hagyott nyugodni, hogy mégis mi van a polókon és mosolyogva magyarázom neki hogy azért én szeretném megnézni. A kislány erre bemenekült a sarokba és ismételgeti hogy I'm very shy very shy! Úristen mi lehet ezen a ruhán?! Azért megnéztem: egy felirat hogy help wanted és alatta pálcikaemberek erotikus pózokban - naggyon durva!!:) Azóta is mosolygok szegényen, pont egy ilyen divatpóló boltban kell eladónak lennie..

Szóval vannak ilyenek, meg persze mások is - mint jó konklúzió a végére.

Hijjnye de vicces cím lett ez!

Tegnap kiderült hogy mégiscsak kutyával etettek múltkor - ez a tegnapi ebédnél derült ki, amikor egy angolul beszélő lány is volt az ebédnél, aki fordított és megerősítette, hogy bizony ez nem marha, hanem kutyahús és már múltkor is az volt - csak a szakács szerint az kicsit öregecske kutyus volt, ezért volt rágósabb - de most biztos vmi kiskutyát aprítottak a pörköltbe...

Hát nem igazán értem miért vannak oda érte - kinézetre sötét mint a vadhús, és van vmi fura mellékíze, ez biztos a kutya lelke miatt van, ami összetörik amikor a barátja négyeli fel.. De az tény hogy semmihez sem hasonlítható (ahogy ezt nekem már vietnámiak kifejtették), a mellékízt sem tudnám leírni hogy milyen - fura.. És bár ez már nem volt olyan rágós mint az első alkalommal, azért még mindig a gumis kategóriába sorolnám.

Állítólag régen itt is élt a kínai hagyomány hogy ha kínozzuk az állatot akkor attól finomabb lesz (vérbőség v nem tom mi miatt), úgyhogy régebben bambuszrudakkal verték agyon őket, de ma már humánusan nagykéssel vágják a kutyákat - boldog modern idők!

Bár belekostóltam tegnap is, de nem lesz a kedvencem (érzelmi hozzáállástól függetlenül), egy normális szarvaspörköltnek a nyomába se ér.. Akkor már inkább a selyemhernyó!

Újévi kutyasült

Míg el nem felejtem, kutyahúst pedig csakis a holdhónap második felében egyetek - egyébként rossz szerencsét hoz - és elsősorban férfiaknak ajánlott (fokozza a libidót), de nők se kedvetlenedjenek el, nekik sem tilos..

Vietnámban fodrászhoz járni jó dolog.. Első alkalommal Saigonban kényszerültem rá hogy fodrászhoz menjek - a hotelben ajánlottak is egyet, hogy ott nagyon tudnak angolul, szuper lesz. Mai napig nem tudom hogy azt a fodrászt találtam-e, ugyanis a megadott címen csak egy kőkerítés fogadott, és a 3. kör után az ahhoz legközelebb levő fodrásznál álltam meg.

Már a motoron is rendesen leizzadtam (július Saigonban, ahogy egy most olvasott útikönyvben írják "in this humidity you sweat like a pig") és koszos lettem, és a második leizzadás akkor jött amikor rájöttem hogy a fodrászom a "hello how are you"-n kívül nem sokat tud az angol nyelv rejtelmeiről. Legott átváltottam jelbeszédre és két tenyeremmel sikálva a fejem előtti levegőt, érdeklődtem hogy megmoshatom-e az arcom. Sűrű bólogatás, vigyorgás. Bevezettek a hátsó helyiségbe, a fejmosó részhez. Hölgy érkezik, ráfektet a hajmosóhoz odarakott ágyra (itt már vmi nem stimmelt). Szépen leöblíti az arcomat finom sigmogatással (yess, megértettek!!), de nem hagyja abba. Szóval az arcöblítés helyett kaptam egy órás profi arc és fejmasszázst (bár nem tudom az amatőr kategória milyen, de ez olyan jó volt hogy csak profi lehetett) - amit mondjuk nem kértem, de ha tudom hogy ilyen jó akkor én kérem először..

Mindezek után a fodrász kriminális volt, de egy órás fejmasszázs után ez teljesen hidegen hagyott és vigyorogva, újjászületve hagytam el a helyet.

Azóta itt Hanoiban egy koreai fodrászatba megyek, itt van az utcában - ahol hálistennek szintén vietnámiak a fejmosók, és szintén sokkal tágabban értelmezik a fejmosást mint nálunk (ma pont gondoltam rá hogy benézek és rákérdezek hogy csak fejmasszázsra lehet-e jönni)..:)

Ha valaki pedig igazi kalandra vágyik az beülhet egy - itt szintén népszerű - utcai fodrászhoz. Bár arcmasszázs nincs, de garantált kaland, és mindez kb 200 forintért!:)

Ma van a függetlenség napja Vietnámban - ezért gondoltam szélesítendő látókörötöket, írok egy kicsit Vietnám történelméről...

Elöljáróban, a Vietnámiak ősi nép, állítólag már több mint 2000 éve itt laknak (i.e. 257, Van Lang királyság). Ebből a 2000 év jórésze szívással telt. Már az első századtól délen a kambodzsaiak foglalták el őket (Funan királyság), és északról is hamarosan megérkeztek (isz. 2. sz) a kínaiak. Az utóbbiak itt is maradtak ezer évig..

938 ban azonba eljőve Nguyen Queyen mighty herceg és lenyomá az kínaiakat csúnyán és innentől Vietnám (először Dai Viet) majdnem 1000 évig és majdnem független (néha visszajönnek a kínaiak).

Majd 1847-ben a franciák már hadsereggel jönnek látogatni és el is kezdik Vietnám kolonizálását. 1848-ban itt is kitör egy forradalom, amit itt éppen a franciák folytanak el. Itt is él a passzív ellenállás - a nemzeti érzelmű polgárok nem fogadnak el hivatalt, a nagy költők irónikus haikukat írnak (én olvastam egy kettőt angol fordításban- fantasztikusak, tényleg:) - tiszta testvérnép.. A franciák bábkormányt igazgatnak és itt is maradnak jó sokáig.

1940-ben azonban Franciaországot elfoglalják a németek - és az egyetlen "kormánya" a franciáknak, akik Vietnámot is irányíthatná az a kollaboráns Vichy kormány, akik a németek kérésének megfelelően, a Japánoknak adják át a hatalmat Vietnámban. Az új hódítóknak azonban nagyon kényelmes a francia ellenségkép az országban - innentől egy "dupla bábkormány" irányítja a közigazgatást - a Japánok a Franciákkal báboznak, a francia bábok meg a vietnámi "kormánnyal" - szép. Ekkorra már kialakul az ellenállás is a Viet Minh - Ho Chi Minh úr vezetésével (Ho Chi Minh egyébként nem e névvel látta meg a napvilágot - ez amúgy is beszélő név "fényhozó"-t jelent, eredeti neve pedig Nguyen That Tanh). 1945-re a Viet Minh már az ország tekintélyes részét ellenőrzi, legfőképpen az északi területeket. Ho Chi Minh - láss csodát - kommunista (a francia kommunista párt alapítója!), ez a későbbiekben kap jelentőséget. Jah, itt még annyit megjegyeznék hogy a Viet Minht eredetileg az Amerikaiak támogatták, pénzzel és egyebekkel, merthogy a közös ellenség Japán volt.

1945 szeptemberében elesik Japán - s lőn 1945 szeptember 2-án  Hanoiban, a Ba Dinh téren Ho Chi Minh kikiáltja a függetlenséget - a franciáktól és a Japánoktól (és nem az Amerikaiaktól, akik ekkor még sehol sincsenek)... Erre emlékeznek ma a vietnámiak - bár a jelentősége e nyilatkozatnak számomra legalábbis kérdéses, tekintve hogy ezt a nyilatkozatot nem függetlenség, hanem 30 év háború követte. Bár mi is ünnepeljük március 15-ét, akkor ők miért ne? Szerintem majd még jól megírom a nyilatkozat utánni további sztorit is - so érdekes!

Ezek a képek úgysem fognak beleilleszkedni semmilyen sztoriba, csak úgy lettek útközben - de szerintem érdekesek.

Tehát ez a vietnámi "közlekedés".. Tudtommal ázsiai szinten is durva. Saigonban 10 millióan élnek, ebből kb 3-4 millió embernek van robogója. Ebből adódik egy a videón is látható vicces káosz, meg egy nagyon idegesítű folyamatos hangzavar. A duda itt tényleg nem a rosszallás kifejezésére használatos, hanem hogy "itt jövök" figyelj, vagy "megszoktam hogy nyomom a dudát és rajtamaradt a kezem" - egyes esetek számomra teljesen érthetetlenek. Pl most hétvégén bringáztam, a bekötő földúton kb kétszáz méterre szlalomozik a kiscsávó a pocsolyák között - tökegyedül - és nyomogatja a dudát. Önbizalomerősítés v miért? (a megfejtők között ho chi minh polókat sorsolok ki..). De a duda az tényleg a vezetés szerves része, taxisok között is, hál istennek akad olyan aki csak akkor nyomja ha valaki elé kerül, de a legtöbb az folyamatosan nyomogatja - hátha jó lesz valamire!:)

Az első 3 héten én is csak tágranyílt szemekkel bámultam a taxiból hogy "úristen ez micsoda?!", aztán béreltem egy robogót..:) először csak éjjel vezettem, majd vung tao-ban (üdülőváros a tenger mellett - vietnámiak körében népszerű) gyakorolgattam a gyérebb forgalomban. Ott egyik este 3 long island után éreztem is hogy már nagyon megy a motorozás - na el is estem..:) Azóta már igazi easyrider vagyok - csak most már Hanoiban. Alant a bizonyíték, bár akár lehetne beállított is, a forgalom nem látszik - szóval higyjétek el!:) A képen rajtam kívűl Trinh - saigoni kedves barát(ném).

Most jól letöröltem a képem, mert az index kafán kitett egy jó kis blikkes szlogennel - amikor ezt írtam akkor még csak a barátaimnak szántam és még nem csapott meg a népszerűség fantasztikus érzése.:) "ezesziakutyátbazzeg!!" - ja bazzeg 

Helyi érdekességek a racingelő fiatalok- ez gondolom a Hanoi éjjeli élet teljes hiányából is fakad - nem tudnak magukkal mit kezdeni, hát inkább öngyilkos motoroznak esténként. Szóval ezek a srácok kb 70-80al szlalomoznak ilyen forgalomban, piroson mindenen át (és ez tekintve a többiek tessék lássék szabálykövetését, több mint életveszélyes). Múlt héten engem is bepróbált egy ilyen jófej, elémvágott majd rámfékezett, lemaradt, megint elémvágott és rámfékezett újra - gondolom így akarván racingre bírni, de tőlem csak egy "any.d p...át" kapott, ami hirtelen kibírt szaladni a számon (majdnem neki mentem)..:) (vietnámiul még nem tudok káromkodni).

Állítólag decembertől bevezetik a kötelező bukósisakot városi forgalomban is (városon kívűl már most is kötelező). Ez mondjuk érthető, mert napi 30 (!) ember hal meg közlekedési balesetben (ennek gondolom 99%-a motoros és biciklis - egyrészt mert a közlekedők 90%a motoros, másrészt meg könnyebben törnek) Vietnámban. Amióta kinn vagyok én is láttam kb 6 balesetet és szerintem ebből legalább 4 halálos volt (nem álltam meg szörnyülködni, sőt inkább igyekeztem nem látni), legalábbis a széttört motorból meg az utcán maradt vér mennyiségéből ítélve. Szóval érthető hogy be akarják vezetni városon belül is, de ez elveszi a kedvemet a robogózástól. Úgyhogy marad a kocsi (ha meglesz végre valahára), meg hétvégén a bringa - merhogy végre sikerült vennem bringát..

A Vietnámi bringás kultúra nem az a túlfejlett fajta, állítólag Saigonban még van egy két normálisabb bringás bolt, de Hanoiban semmi - illetve egy olyat találtam ami vmi thaiföldi bringákat árult, de azzal sem voltam maradéktalanul elégedett. De isten küldte hozzám Greget, aki Bankokban vásárolt egy Kona Firemountaint és felbringázott Hanoiba... Egy hónap 5000 km meg három ország..normális? nem, de én is kedvet kaptam - bár egyedül a srác szerint is dögunalom tud lenni néha a tekerés (ha meg 5000 km-t tekersz akkor. Szóval a lényeg hogy 500 dolcsiért egy elég jó bringa boldog tulajdonosa lettem, a hétvégén ki is próbáltam a közeli hegyekben. Majd erről is rakok fel képeket..

A Lonely Planet Cycling in Vietnam-ban van egy jó sztori Nguyen Thi Thanh Huyenről, a helyi montainbike bajnokról. Megnyerte a 2000-es dél-ázsia játékok cross country számát Bruneiben. A vicces az hogy mindezt anélkül hogy hozzájuthatott volna egy normális bringához - egy a versenyre kinéző thai bringa fan adta neki kölcsön (a gondolom nem versenyprofi) bringáját, Nguyen pedig ezzel megnyerte a számot.. A vietnámi küldöttség "nagylelkűen" úgy döntött hogy megveszik Nguyennek a bringát - azonban a thai tulajdonos eltűnt a bajnok bringával..:)

Na sikerült a címhez két szép demagóg képet beilleszteni.:) Szóval a képek ellenére nagyon jó a vietnámi kaja. Én mielőtt kijöttem, olyasmi kép élt bennem hogy olyan lesz mint a magyar kínai - és már előre féltem. Hálistennek egyáltalán nem, ezt a keményítős pacsulit amit nálunk minden kinai kajálda (ok, tudom ezek között is van különbség) alap -alapanyaga, nem használják, illetve csak egy-két "leves"-be teszik bele. De pl malacsültből ilyen finomat még nem ettem mint itt. Másik nagy találmányuk(?) a pho, azaz a tésztaleves. Van egy gyorsétterem hálozat a pho 24, itt ki lehet próbálni európai körülmények között (merhogy van egy csomó utcai étkezde, ahol ha bajunk nem is lesz a kajától [jó esetben], de néha az étvágyunk elmegy amire megkapjuk a kaját és nem tudjuk jóízűen megenni a kétes eredetű tartalmat). A pho-ba belekerül rengeteg tészta, és rengeteg zöldféleség, mentalevél, lime, szójacsíra - meg még egy csomó minden amiről fogalmam sincs, na és marha hús - a pho 24ben olyan része amit te szeretnél. Közben találtam egy bővebb leírást a pho-ról: http://buvosszakacs.blog.hu/2007/09/02/ph_bo_leves .

Másik szuper dolog hogy rengeteg féle tengeri cuccot is esznek - ez nem nagy csoda egy olyan országnál ahol több mint 2000 km tengerpart van. Nekem a polip a kedvencem, illetve a minipolip, amit úgy tudnak megsütni hogy egyszerre omlós és ropogós - szóval nagyon király..:).

Általánosságban azt lehet mondani hogy szinte mindent megesznek, ami Vietnámban ehető (tudom ez relatív). Ez szerintem egyfelől pozitív - de ennek persze vannak európai szemmel árnyoldalai is..:). Így megeszik pl a selyemhernyót. A család akinél jelenleg lakom, valszeg kímélni akart mert egy hónapig nem jelent meg az ebédlőasztalon, de miután átmentem a "bevállalod-e" teszten azóta 3-4 naponta megjelenik.:) Ők a selyemhernyót nagyon tiszta állatnak tartják - így a húsát (??) is. Egyébként ehető, vhol én dió és papírízt érzek benne (oh azok a régi szép papírzabálások!:), pl legutóbb amikor főtt marha hús volt illetve ez vacsorára, többett ettem hernyót (a főtt marhahúst sohasem kedveltem). Másik ínyenc kaja a kutya.. Ez itt tényleg ínyenc kajának számít, nem kell attól félni ahogy Csabi rémisztgetett hogy majd csirkeként kutyakaját szolgálnak fel, ahhoz túl értékes a kutyahús. Állítólag (még nem voltam) vannak külön kutyaéttermek, ezek között is olyanok, amelyek csak a kínai újév körül (jan-feb) vannak nyitva, mert akkor népszokás kutyahúst enni. Ezenkívűl esznek kígyót - sülve sztem nagyon finom, békát - szintén fincsi, tücsköt - még nem ettem, ööö más most nem jut eszembe ami kirívó. Jah, van vmi levesük aminek gyógyító erőt tulajdonítanak, na abba beleföznek egy törpetyúk nagyságú feket madarat egészben - nna ez elég gusztustalanul néz ki sztem (tudom-tudom, de nekem a békacombbal nincs bajom..:). Hogy ettem-e kutyát (mekkora költői kérdés!?) - nem tom..Egyszer volt vmi ebédre ahol a néni ismételgette hogy csó, csó [=kutya], de a "házmester" nyú úr szerint az nem volt az, hanem vizibivaly. Na mindegy megkóstoltam, de a nemkutya verziót támasztja alá, hogy rágós volt ("mint a kutyahús"?!), miközben akik eddig a kutyahúsról meséltek, omlós puha húsúnak írták le (gondolom ha nagyon rágós lenne, nem lenne olyan exklúzív kaja - bár ki tudja).

Egy ismerősöm rákérdezett hogy mik vannak a képeken - olyan érdekes szarv szerű micsodákkal. Micsodákkal???:) Ha valakinek még esetleg nem egyértelmű: ezek kis (nagy) blökik, leszőrtelenítve, előkészítve vacsi készítéshez. A szarvacskák meg a bevágott füleik (ezt nálunk is csinálják a disznóknál - azt hiszem a könnyebb kezelhetőség miatt).

[közben felmentem egy sörért ihletért..:)]

Na piában is van nagy nemzeti találmány (bár asszem inkább ázsiai), rizspálinka (na ez nem biztos - egyébként is tessék fenntartással kezelni amiket írok, még mindig ismerkedem a hellyel/a nyelvvel, valszeg sokszor tévedek - akkor meg minek írom?) és beletéve minden földi jó: kígyó béka, gyömbér etc. - etc. alatt tájegységtől készítőtől függően más állatok is, mint madarak, majmok belekerülnek. Magyar ismerős szerint az állat erejét, lelkét vélik kinyerni a pálinkában. Nyú úr (házibácsi) is előtúrja a szekrényből néha- én meg néha meg is iszom - semmi kül, olyan mint vmi jobb vodka..

A Vietnámiaknál állítólag az egy főre eső sörfogyasztás nagyobb mint németországban. Tényleg rengeteg sört isznak, mindezt persze jéggel - na előszőr a hátamon felállt a szőr amikor jéggel kihozták a sört, de mivel egy csomó utcai sörözőben nem hűtik a sört, meg mindenki úgy issza, hát én is "rákaptam" - egyébként az augusztusi bazimelegben talán jobb is ilyen hígan inni. Van is saját sörük, bia saigon, bia hanoi, bia bababa (=333) - ezek a jó sörök, ezenkívűl még van pár mint pl a halida - ami ahogy aikidóról ismert barátom megjegyezte, hugyozásra jó..:) Népszerű még a tiger bia, ami Szingapúrból jön (és jó is).

nna ezt a postot v mit lezárom mert unom írni..:) a prágai sőrfőzdékről (merhogy az is van) majd legközelebb.

Egy darabig retrospektív adást adok, magyarán utólag töltögetem fel a képeket meg az élményeket, kb 2 hónap késéssel - merhogy mostanra bírtam rávenni magam hogy összedobok egy "blogot" vagy ami kisül ebből..

ez Halong Bayben készült a már nemtomminevő junk-ról (junk - höhö, magyarul junka/dzsunka?) - pedig kár hogy elfelejtettem a nevét, mert nagyon jó volt a kaja, és a személyzet is jó fej volt - sokkal inkább elmondható volt ez itt, mint a 2 héttel későbbi 3*os szupi hajóról (a legújabb hajó halongban), ahol viszont az elsődleges cél a lehúzás volt - felejthető kajával, lehúzós pia árakkal (a hajókon csak a kaja van benne az előre kifizetett árban) - dobozos sör 2 dolcsi (!). Tanulság: na vajon? :)

Vicces volt hogy bár két külön irodával utaztam, a kísérők 99%ban azonos stílusban nyomták - mint a hadseregben "ná jú gó tú svim, after jú hev 30 minitsz for sáör, áfter jú hev dinner". szerintem van egy közös kiképzőközpont ahol az első lecke a "hogy tartsuk kordában a hülye túristákat".:)  Az első túrán is csak azután láttam enyhülést a túravezető csaj hozzá(m)állásán, miután "kimentettem" a tengerből [= visszahúztam a hajóhoz, merhogy nem tudott úszni és elsodródott a hajótól - de legalább a hős megmentő képében tetszeleghettem..:)].

Halong Bay 2001(?) óta a világörökség része. Tényleg gyönyörű hely, kb 2000 miniszigetből álló csoport, barlangokkal, hihetetlen sziklaformákkal, etc.

most lépek enni, remélem lesz ma is egy kis selyem hernyó.. :). Jah még pár Halong Bay-ban készült kép:

és mégegy..

hogy valami személyes is legyen, a túravezető lány a kapitány lányával (sajnos a képen nem látszik, de a kislány teljesen úgy néz ki mint a "lilo és stich" (?) walt disney rajzfilmben a főszereplő. Jah és ennyit arról hogy az ázsiaiak "sárgák"... Na jó talán a kínaiak - bár sztem azok sem igazán..